Az erdőben vagyok.Rob háza felé
tartok.Csak egy lány voltam, aki boldog volt, mindenem megvolt amit csak
szerettem volna, anyuka, legjobb barátnő… De én mindent tönkre tettem, azzal,
hogy megöltem a kis hugomat… Azóta minden meg változott, a legjobb barátnőm és
a szerelmem, valamint az egyetlen ember aki tudta a titkom meghalt.A kezeim,
hideg bilincsbe szorítva, fáj, érzem, hogy bele vág a csuklómba.Azt hiszik,
hogy közvetlenül én tettem, hogy én öltem meg Austin Maisonrow-ot, azt a fiút
akit sohasem fogok elfelelyteni… Meg érkeztünk Rob házához, a rothadás és a
halál szaga terjeng körülötte, nem tudok be menni ide, túl fájdalmas… Meg
álltam az ajtó mellet egy rendőrrel és vártam, de egy váratlan pillanatban képek
jelentek meg, először az villant be mikor a diliházban vagyok és felnézek a
tükörbe, majd minden fájdalmas emlék.
…
Behunytam a szemem, hogy ne
lássam, mikor ki nyitottam Rob házába készültem belépni.A halál szag nem volt
érezhető, a lábam szét volt vagdosva és a cipőm eltűnt, nem tudtam hogy most mi
történik, nem voltam a magam ura.Dühös voltam bosszút akartam…
-Nem kérsz egy teát?-kérdezte a
mögöttem álló Rob.És ekkor be villant, leg utóbb, mikor Anna megmutatta az
egyik dolgot, hogy mi történt vele az meg szakadt, és most folytatódik…
-Nem.-nyögtem, és be mentem,
meg álltam az egyik sarokban és a semmibe meredtem… Rob csinált magának egy
csésze teát és le ült az asztalhoz.
-Te nem ülsz le?-mutatott a
vele szemben álló székre, lassan a székhez mentem és le ültem, majd az asztalt
kémleltem.-Miért mászkálsz egyedül a sűrű sötét erdőben egy magad?-szürcsölt
bele a teájába.
-A nővérem itt
hagyott!-meséltem dühösen.
-Mi a neved?-kérdezte.
-Anna.-válaszoltam röviden.Körülnéztem,
a ház nagyon szegényes volt, de nem bántam, mert éreztem, hogy Rob nem nagyok
akar bántani.Rob-al nagyon sokat beszélgettünk, kedves ember, elmondta, hogy
akkor költözött ki az erdőbe mikor a felesége meghalt egy balesetben, azóta
senkivel sem beszélgetett, csak a fákkal, sajnáltam, tudtam milyen az amikor
elveszted azt az embert aki nagyon sokat számít az életemben, tudtam, milyen ha
más vagy, senki nem törődik veled, mindenki álom világban, és csak te tudod a
rideg igazságot a világról… Talán ezért kellett meghalnom… Azt hiszik, hogy
ezek után simán csak elfelejtenek, mintha nem is léteztem volna, de ezúttal nem
így lesz!
-Most mennem kell!-álltam fel,
gyorsan és az ajtó felé vettem az irányt.
-De had kezeljem le
a sebeidet!-állt fel Rob is.
-Nem kell!Bosszút állok a
nővéremen!-mondtam, majd elfutottam.Nem tudtam hova, de tudtam miért, Ashley
ezt még meg foglya bánni!Már este volt és sötét, de nem féltem, a sötét inkább
megnyugtatott.Egy fa tövében ültem és néztem magam elé, mikor oldalról éles
fény sütött a szemembe, elfordítottam a fejem, egy férfi világított
zseblámpával.Fel álltam és és felé néztem.
-Te Anna Morgan vagy, nem?Gyere
haza viszlek!-mosolygott, ahogy közelebb lépett láttam, hogy egyenruhában volt,
rendőr egyenruhában.Felém közeledett, de én hátráltam.-Én nem
bántalak!-nyújtotta a kezét.
Lassan felé közeledtem, a kezét
bámultam, majd a szemébe néztem és vissza a kezére.Rám mosolygott, majd el
indult vissza felé, gondolom azt hitte követni fogom.Sóhajtott egyet, majd
vissza jött hozzám és le térdelt elém.-Na ide figyelj kölyök, elég régóta
melózok a rendőrségen és most küldtek ki először terepre, szóval nagyon
szeretném ha ezt nem szúrnád el nekem!-mondta, a tekintetében látszott a gyűlölet, utáltam az
ilyen embereket, megjátsszák magukat és közbe csak kavarni tudnak.Ismerem az
embereket, tudom milyenek, ha egy picit is különbözöl tőlük már rögtön nem vagy
normális!A düh el uralkodott rajtam, lassan a pasasra néztem és neki
estem.Megfogtam a nyakát és elkezdtem csavargatni.Emlékszem a rémült
tekintetére, arra ahogyan nézett rám, könnyekre amik a kezemre cseppentek, az
utolsó szavaira: Kérlek!Könyörgök!, de én nem engedtem eltörtem a gerinc
Oszlopját.Azt hiszem ettől lettek hófehér szemeim, a gyilkolás el vette az
eszem.A tettem bűn, de a leg felszabadítóbb érzés volt, semmi bűntudatom nem volt,
akárki is volt az meg érdemelte!Sose volt még ilyen érzés bennem, mintha
felszabadulnék, mindenki azt mondja, hogy az ember ölés nagyon súlyos bűn,
nekem mégis a leg felszabadítóbb tett volt…
Miután le zárult ez a felemelő
érzés a fickó nadrág zsebében kezdtem kotorászni, találtam egy pisztolyt, egy
kést, és egy személyi igazolványt.Jack Loran volt a férfi neve, talán ha meg
értőbb lett volna még élne, van ilyen, hisz ez is csak egy értéktelen emberi
élet, ha az én életem ennyire nem
érdekelt senkit akkor az övé miért?Felvettem a készt és a Jack gyomrába
szúrtam, a biztonság kedvéért, a kést el ástam egy bokor tövébe és a testet egy
rideg tópartra ástam el.
…
Két hétig forraltam a bosszút,
Ashley-nek szenvednie kell!Azt hitte, hogy ilyen könnyen megszabadul tőlem?Hát
nagyot tévedett!Ma van a megemlékezőm-Megfigyeltem a házat a két hét alatt,
mindent tudok már!-az eső zuhogott, az erdő szélén álltam és vártam, vártam a
megfelelő pillanatra, láttam a zuhogó esőn keresztül ahogy Ashley az ablakon
mered kifelé, lépnem kellett.Elindultam az ablak felé, ahol az az álszent
nővérem nézett kifelé.Nem tudtam túl gyorsan menni, a lábaim még mindig fájtak
és a fejemen már megszáradt a vér, a fehér ruhámat is átszínezte a száraz vér… AZ ablakhoz sántikáltam, ahol Ashley is ült,
oda hajoltam és a hajamat el söpörtem, egy fej rázással, csak bámult rám, az
arcából egyértelműen sugárzott a félelem, az ablakra tettem a tenyeremet,
éreztem, hogy ismét elönt a düh, meg akartam ölni, végig húztam az ablakon a
körmeim, láttam a nővéremen, hogy a csikorgás hangja is bele játszik az
ijesztésbe, de vissza kellett fognom magam, ha megölöm ugrik a terv,
eltűntem.Talán, örökre…
Csak szeretné…
Az erdőben vagyok és még nem
tudom mit csinálok, úgy éreztem bele kell vésnem az üzenetem egy fába, egy
bizonyos fába… Arra a helyre siettem,
ahol Ashley hagyott.Meg kerestem az el ásott kést és a leg öregebb fát.Az a fa
több mint száz éve állt ott, ha valaki mindent tud akkor az az a fa, a halál
sok mindennel jár, jó és rosszabb dolgokkal, mindenkinek más, van aki itt marad
van aki el megy a fénybe, én itt maradtam.Én még nem mehetek a fénybe, még van
egy elvégezendő dolgom.Amikor éltem voltak halovány rémképeim, néha csak egy be
villanó, néha meg egy kontrolálótlan álom, láttam az osztály társaimat
meghalni.De mióta halott vagyok megtanultam uralkodni rajtuk, akkor jönnek elő
amikor én akarom, akár ember akár nem… Megfogtam azt a kis bicskát és erő
teljes mozdulatokkal vésni kezdtem e szöveget:
„Nem
alszom, nem felejtek, nem félek!Emlékszem mit tettél, emlékszem mindenre!
Félhetsz!”
…
Meg mutattam Ashley-nek mit
éreztem amikor fel ébredtem, az erdőben, egyedül… De mikor fel ébredt nem érdekelte annyira
amennyire én azt akartam, ez ismét fel dühített.Megölte a saját húgát és még
csak nem is foglalkozik vele!Amikor fejbe vert, hallottam a gondolatait, nem
miattam aggódott, hanem azért, hogy anya meg ne tudja… Szánalmas önző lény az
ember, van sok kivétel, de a legtöbb mind ilyen.
Ma Vanessa és Ashley be mennek
a városba plázázni, vonattal, mivel tudom, hogy a nővérem magán kívül a leg
jobban a barátnőjét szerette a leg jobban így tudtam mit kell tennem, meg kell
ölnöm őt!Bár Vanessa mindig jobb nővérem lett volna mint Ashley, Vanessa képes
volt nem úgy kezelni engem mint egy diliházba való hülye gyereket, Ashlay-vel
ellentétben.Az öreg fához mentem és ismét vésni kezdtem.
„Kezdesz
megnyugodni?Én a helyedbe nem tenném!Azt hiszed megúszhatod a tetteid?Tévedsz!
Félhetsz,
Ashley Morgan!”
Tudtam, hogy megkapja az
üzenetet, az erdő szélére sétáltam ahol a vonat is elhaladt és vártam.Láttam
ahogy közeledik és láttam amikor Ashley ijedten pillantott rám, a gyorsan
elhaladó vonat oldalához nyúltam és ahogy azt el terveztem, keresztül mentem a
vonat rendszerén.Az egyik folyosón kötöttem ki, engem nem sokan látnak, csak
olyanok akik vagy öltek már embert, vagy szembe néztek a halállal,illetve akit
én akarom, láttam, hogy jön egy anyuka kéz a kézben a kis lányával, körülbelül
velem egy korú, szőke hajú és barna szemű.Éppen meg felelt, belé szálltam, és
követtem a testében az anyját, pont abba a fülkébe volt hely ahol Ashley-ék
ültek.Én Vanessa mellé ültem velem szemben „anya” és mellette a nővérem.
-Figyelj kincsem, mindjárt
jövök csak kiszaladok a mosdóba, addig itt hagylak a lányokkal!-hajolt oda
hozzám az ideiglenes anyám, majd ki ment. vártam.Össze görnyedtem, a
fájdalomtól, a lány harcolt az uralmam ellen, de én erősebb voltam, Ashley oda
guggolt elém és segíteni próbált, bezzeg a saját húgát megölte…
-Jól vagy?-kérdezte, majd
megfogta a kezemet.
Lassan felnéztem rá, amitől ő simán megrémült,
nagyon jó volt látni, át váltottam az eredeti külsőmre, majd fel néztem rá.
-Meg ismersz Ashley?-kérdeztem
és elmosolyodtam, ő lassan hátrálni kezdett, mikor bele ütközött az
ölésekbe.Egy pillanat alatt eltűntem a fülkéből, a kislány testét a mosdó előtt
hagytam, Vanessa elméjét teljesen más felé tereltem, úgy tudja, hogy ott sem
voltam… Aznapra hagytam Ashley-t had érezze, hogy kezd meg bolondulni!
Este van, eljött az én
időm!Felmászta a ház falán nővérem szobájába, Ashley és Vanessa az ágyon
aludtak, a testvérem felé indultam, már éppen a torkán ragadtam volna mikor
valami be villant.-Anna, nem szabad!Hagyd, hogy szenvedjen még!-ismételgettem
magamban.Ashley telefonját kerestem, persze, hogy meg is találtam.Bele tettem
egy üres, piros papír cetlit-Ami
eredetileg fehér volt…-Nem aludtam, tudtam, hogy ma Ashley el fogja mondani a
titkát Vanessa-nak, az este folyamán néhányszor bele másztam Ashley tudat
alattijába, tudtam mit érez és mire gondol.Éreztem, hogy ebben a pillanatba
kezdi el keltegetni Ashley, Vanessa-t, a fához siettem és az üzeneteket kezdtem
el át húzkodni a késsel, tudtam, hogy akkor eltűnnek, és egy új üzenetet
kezdtem vésni…
„Szervusz nővérkém!
Az este
beugrottam, nem vittem el sok mindent,
csak egy
piros cetlit, ja meg persze néhány üzenetet ki is töröltem, remélem nem baj!Ha
szeretnél többet tudni nézz szét a telefonodban!”
Majd pár perccel később egy újabb üzenetet véstem…
Ez a felirat pedig a cetlire
ment.Amint meg írtam tudtam, hogy az utolsó üzenetet magam fogom elvinni.Gyors
léptekkel haladtam, a szétvagdosott lábamon már nem fogott a fájdalom, már nem
éreztem, semmit… A ház falához érve bele vájtam ujjaimat és mászni kezdtem, de
ezúttal egy másik ablakon másztam be.A fürdőbe.A tükörre néztem és a halovány
képmásomat néztem, végigmértem az egész testem, undorodva fintorogtam, borzalom
amit Ashley tett velem, miatta vagyok itt, a saját nővérem miatt, lehet, sőt
tudom, hogy nem szeretett, de azért a gyilkosság túlzás… Megölni a saját húgát
azért mert ő más… A csuklómra pillantottam, nem is tudom, hogy életembe
hányszor próbáltam meg öngyilkos lenni, mert: a nővérem leg szívesebben ki
tagadna, anyukám ha tudna, se foglalkozna velem, az iskolában mindenki a
halálomat kívánja, mégis miért?Mert más vagyok!Apu mindig ki állt volna értem,
ő ezt sosem hagyta volna annyiban, sok lánnyal ellentétben én apával voltam
jóban, ha most apa élne biztos, hogy rég kiderítette volna mi is folyik itt, ő
éjjel nappal keresett volna engem, tudom!Ahhoz képest, hogy állítólag a halál
elszívta volna az érzéseimet, néhány vér csepp gördült ki a szememből.Tehát még
nem véreztem el teljesen… Kerestem valami éleset és azzal felvágtam a karom,
ahogy azt sejtettem nem fájt, meg se éreztem.Lassú de határozott mozdulatokkal
fel írtam a tükörre egy szót, ami ebben a családban csak egy emberre mondható…
Hallottam, hogy mind a ketten a
fürdő felé igyekeznek, az ablakhoz siettem, de késő volt, a két lány szél
sebesen rontott be a helyiségbe, de nem rám figyeltek fel először.A tükörre,
láttam a tükörben, hogy Ashley rám pillant és el uralkodik rajta a félelem,
lassan közeledtem felé, de még mi előtt cselekedtem volna, eltűntem…de nem
örökre!
Majdnem megtettem azt amivel
még várok egy darabig, majdnem megöltem Ashley-t, az álmában, de őt nem így
akarom, azt akarom, hogy életben haljon meg, hogy tudja, hogy jövök, hogy nem
felejtettem, ez csupán az elméjének szüleménye volt, amire én rá segítettem,
de ez semmi ahhoz képest amit tervezek és tehettem volna.
Ismét este van, Ashley-nek ismét
mutattam egy részletet, Vanessa tudja Ashley titkát, van egy esélye, hogy
életbe maradjon, a lényeg, hogy ha Vanessa elmondja mindenkinek akkor cserben
hagyja Ashley-t,de ha nem akkor meghal, a nővéremnek így is úgy is fájni fog.Vanessa
házában vagyok, a fürdőben, a kezemen még van valami amivel írni lehet, ökölbe
szorítottam a kezem és írni kezdtem.
„Mond el
vagy…”
Innentől csak vártam estig,
tudtam, hogy Vanessa elmondja ezt az egészet a nővéremnek, amire ő csak azt
foglya gondolni, hogy „semmi baj nem lesz!” de ezúttal óriásit tévedett és
hibázott, sajnáltam Vanessa-t, nagyon pici mértékbe, de sajnáltam.
…
Kár, hogy most eljött Vanessa
ideje, kedveltem őt, sokkal kedvesebb volt velem mint Ashley valaha is.Vártam
még bejön a fürdőbe, ismét a képzelet őrjítő trükkömet vetettem be, elhitettem
vele, hogy lát a tükörben.
-Anna?!-kapta hátra a fejét, de
én nem voltam ott, vissza nézett a tükörre, de engem már nem talált benne, mert
már nem csak a képzeletében voltam.Mire megfordult én már ott álltam élet
nagyságban, rám meredt, a szemeimbe nézett, én is az övéibe, csak álltunk és
egymásra meredtünk.A csendet én törtem meg, a nyakához nyúltam, vele is azt
akartam tenni mint azzal a rendőrrel, az erdőben, de Vanessa nem hagyta magát,
a vízzel teli kádba nyomta, de a kilógó lábaiban volt annyi ön uralom, hogy fel
lökjön vele, el estem, Vanessa az ajtóhoz rohant de én azt már rég be zártam.A
földön hevertem, fel néztem Vanessa-ra.
-Ennyi!-nyögtem., és fel
álltam, majd oda mentem hozzá-mióta halott vagyok, vagy valami olyasmi, sokkal
könnyebben mozgok, erősebb vagyok.-.Vanessa az ajtót verte és kiabált, de semmi
válasz, gyorsan túl akartam esni rajta, négy kézlábra ereszkedtem, és a
késemmel, elvágtam a bokályát, Vanessa a földre zuhant, tudtam mit akar, fel
hívni Ashley-t, hagytam neki, had érezze a nővérem, hogy a legjobb barátnője
bajban van, nagyon nagy bajban…
Hallottam, minden egyes szót,
és láttam mind kettejük gondolatát.Vanessa le ejtette a telefont, nem volt
ereje, közelebb másztam hozzá, azzal a másik lábát is elvágtam, majd vonszolni
kezdtem, próbált rugdosódni de semmi ereje nem volt már, de még volt ennyi
ereje, hogy kérdezzen egyet.
-Élsz még?-nyögte.Nem
válaszoltam, nem tudtam, először azt hittem, hogy igen, de miután láttam magam a
tükörben… A nyakára tekertem a szárító kötelet és fel állítottam a kád szélére,
valaki az ajtót kezdte el verni, persze, hogy Ashley volt az, ki más?
-Ashley!-kiáltott még egy
utolsót majd le dőlt a kádról, de nem a földre…és én ismét el tűntem.
De tudtam, hogy Ashley nem hagyja
annyiban,az erdőbe sietett, arra a helyre amit mutattam neki, Rob házához ért,
jó sokáig beszélgettek, mire haza indult már be sötétedett.El értem azt amit
akartam, Ashley tudta, hogy követem és nem állok le!
Másnap meg mutattam neki az én
képzeletem szüleményét, amint a diliházban faggatják, rögtön Rob-hoz rohant, de
ezúttal azt is el árulta neki, hogy megölt.Úgy terveztem, hogy pár napig,
hagyom, had érezze, hogy vége a szenvedéseinek.
És ezek után jött Austin,
tudtam, hogy meg kell halnia, elvégre ezért küldtem oda… az előző iskolájában,
bele kellett költöznöm az igazgató nőbe, úgy mint abba a kislányba a vonaton,
így kedvemre kirúghattam azt akit akartam, tudtam milyen fiúnak nem tud
ellenállni a nővérem, meg kerestem a legjobbat és eltanácsoltam, majd az
ablakukban hallottam, hogy az anyja talált neki egy új iskolát és már másnap
oda fog járni, tudtam, hogy Ashley rögtön oda és vissza lesz érte, ismertem már
annyira, másnap minden úgy ment ahogy azt el terveztem, de aznap este üzentem
Rob-nak.Nem mentem el hozzá, és neki nem vérrel írtam, Rob-ot nagyon kedveltem,
ő a többiekkel ellentétben aranyos kislánynak tartott és nem úgy kezelt mint
egy hülye gyereket, tudtam, hogyha elmegyek hozzá meg sajnálom, amit nem
tehetek meg!A fába véstem az üzenetemet.Tudtam, hogy ez az üzenet ismét a tükrön lesz, de nem vérrel, csak párával.
„Nem
akarom ezt tenni veled, de ha nem mondod el…”
Másnap reggel láttam,hogy
Ashley és Austin a busz megállóban várnak, hallottam, hogy Austin megkérdezi a
nővérem, hogy neki van e testvére, amire ő csak azt felelte, hogy nincs.Ismét
fel dühített, meg öl és még le is tagad, szánalom!Meg tudtam volna folytatni, de
nem, még várnom kellett, hogy még szenvedjen!Austin-nak is ugyan az volt a
családi helyzetük, de ő törődött a húgával, nem úgy mint Ashley velem… A
beszélgetést Rob zavarta meg.Beszélni akart Ashley-vel, tudtam miről, az
üzenetről, Ashley csak egy Feleképpen tudta volna meg menteni Rob-ot, de
inkább önző módon a saját boldogságát élvezte… Hát ilyen az élet, csak szegény
Rob-ot sajnálom… Az üzenetét megint áthúztam és a háza felé vettem az irányt,
este volt semmit nem lehetett látni, de engem ez nem akadályozott, bementem, hogy
Rob-nak ne kelljen sokat szenvednie gyors voltam, leszúrtam a késemmel, majd
mikor biztos voltam benne, hogy halott ki vájtam a szívét, de nekem ez még nem
volt elég,két óriási szöggel át lyukasztottam Rob tenyereit és a falra
akasztottam, de így még nem volt az igazi, kerestem valamit, ami meg is lett, a
horgász készlet érdekelt nagyon.Ki vettem a dobozból két kis kampót és
madzagot, majd a kampókkal át lyukasztottam Rob szemhéjait is, és a
madzagokat a falba.A belső szerveket a földön hagytam a szívet a testtel
szembeni asztalra helyeztem és a falra Rob vérével azt írtam fel:
„4/2”
majd ismét el tűntem… Vártam a
reggelt, éreztem, hogy Ashley el fog jönni, de addigra már késő volt… De nem a
kunyhóhoz jött arra a helyre ahol hagyott… Nem tudtam mi történik velem, mintha
le pergett volna a szemem előtt az egész!Ugyan ott hevertem, a levelek között,
nem láttam senkit, még úgy néztem ki mint egy emberi lény, el akartam futni, de
éreztem ahogy vissza változok, és újra halott leszek, eszembe jutott Ashley
vissza mentem, a háta mögé, és mikor megfordult szembe találta magát a
vesztével.Úgy nézett rám mint aznap Vanessa is, félt.Megfogtam a karját,
nem tudom mi történt, de Ashley elkezdett kiabálni, mintha valami égetné,
elengedtem, ismét egy ismeretlen helyen voltunk.
De az ismeretlen hely nem is
volt annyira ismeretlen… Tudtam, hogy a nővéremet vissza kell vezetni a
kunyhóhoz, hogy szenvedjen, követtem az emlékeimet, Ashley meg engem, egy idő
múlva már vissza is értünk… Ashley a kunyhóba sietett én meg az ablakból
néztem, ahogy be lépett rögtön el torzult az arca, ez engem energiával töltött
fel, nagyon jó érzés volt látni, amint remegni kezd és keservesen
zokog.Elfutott.Tudtam hova megy, de azt is tudtam mi lesz, a rendőr
kapitányságra siettem, nem sokkal később őt is be hozták, én a kihallgató terem
legsötétebb termében vártam rá, hallottam, mindent, de még nem tettem semmit,
és mikor Austin is be jött… Ashley elmesélt neki mindent, mindent amit velem
tett, de amikor Austin ki mondta, hogy „megölted a hugodat” elborult az agyam.Az
agyamban egy mondat járt:
„A legjobb
rész!”
A fiú mögött termettem és a
nyaka felé nyúltam.
-Hagyd békén!-kiabált rám
Ashley.
-Te meg kihez
beszélsz?-kérdezte Austin és felém fordult, amint rám pillantott hátrálni
kezdett és bele esett a mögötte lévő üveg asztalba, rögtön szét vagdosták a
szilánkok, Ashley a fiú elé rohant, de nem kaphattam az alkalmon, előbb a
szeretteivel kellett végeznem!Megfogtam a két vállát és egy óriási lendülettel a
falhoz vágtam, majd Austin-t vágtam a falnak, majd mikor láttam, hogy még mindig
egész jól van, a lábánál fogva a terem közepére húztam és egy nagy szilánkot a
gyomrába szúrtam, de ez nem elégített ki, hideg kezeimmel körbe fogtam arcát,
majd a szilánkkal ki vájtam a szemeit, láttam bennük a könyörgést de nem hagytam
magam, ezt a felszabadító dolgot, csak azért abbahagyni mert kérlelnek?Ugyan
már!Hogy Ashley-nek még szörnyűbb legyen a két szemgolyót elé gurítottam, majd
a fiú nyakát kezdtem el csavargatni, akárcsak az első gyilkolásomnál… A falhoz
sétáltam és Austin vérével fel írtam: 4/3…
…
-Anna!-kiabáltam, és a földre
zuhantam, minden vissza tért, minden!Láttam, a gondolatait és mindent!A földön
ültem és zokogtam, mikor egy rendőr fel rántott a földről.
-Nyugalom, elmehet!-mondta, majd
le szedte a hideg bilincset a csuklómról.Nem kellett kétszer mondani,
elrohantam, vissza mentem a házhoz, de nem mentem be a ház hátuljához mentem,
ahol Anna állítólag be mászott a szobámba.A karmolások és egyebek télleg ott
voltak, rá néztem az erdőre és megláttam… El öntötte a szívem a düh, rohanni
kezdtem felé, de mire odaértem eltűnt.Eszembe jutott a fa, elkezdtem keresni,
az egész erdőt be jártam, egyetlen fa miatt, de az eredmény meg lett, minden
üzenet, minden egyes fenyegetés ott volt…
„Nem alszok, nem felejtek, nem
félek!Emlékszem mit tettél, emlékszem mindenre!
Félhetsz!”
Kezdesz
megnyugodni?Én a hejedbe nem tenném!Azt hiszed megúszhatod a tetteid?Tévedsz!
Félhestz,
Ashley Morgan!
„A fürdőben”
„Gyilkos”
„Szerbusz nővérkém!
Az este beugrottam, nem vittem
el sok mindent,
csak egy piros cetlit, ja meg
persze néhány üzenetet ki is töröltem, remélem nem baj!Ha szeretnél többet
tudni nézz szét a telefonodban!”
„Pedig én szóltam…”
És minden más is… Öklömet a fába vertem, majd a kezemet le csúsztattam
rajta, nagyon fájt vissza mentem a házba, otthon anyától csak a szokásos
üzenetet kaptam, hogy csak holnap jön haza, és ilyesmik.Lassan a szobámba battyogtam
és csak sírtam.
Egész este nem aludtam semmit, a szemeim égtek a sírástól, nagyon fájt,
elegem volt mindenből.
Csöngettek, lassan ki nyitottam és csak néztem.
-Jó napot kívánok, Ashley Morgan?-kérdezte egy rendőr az ajtómban állva, a
társával.
Ahogy vissza tekintettem a házra, már nem az a hely volt előttem, ahol felnőttem, ahol a gyerek koromat töltöttem, hanem már egy gyilkos lakhelye...
