~Visszatért...

Reggel arra ébredtem, hogy Austin a nyakamba szuszog, csiklandós érzés volt amitől ki rázott a hideg.Életem legjobb estélye volt, sosem volt még bennem ilyen érzés.Óvatosan ki bújtam Austin alól és gyorsan felöltöztem.

„Jó reggelt!

Elmentem a nagy bácsimhoz, majd a suliban találkozunk!

U.i.: Kérlek az ablakon mássz ki, anya nem tudja, hogy itt aludtál!:) xoxo puszi: Ash”

Össze hajtottam a cetlit és a párnára raktam, majd lassan ki másztam az ablakon a fán keresztül.Utam szokás szerint az erdőbe vezetett, de még mielőtt Rob-hoz siettem volna-mert ugye tegnap reggel meg ígértem neki, hogy suli után át megyek, amit át raktam mára.- elmentem arra a helyre ahol Anna-t hagytam, az idő hideg és csípős volt, nem tudom miért mentem oda, de az volt az érzésem, hogyha nem teszem meg valami rossz dolog lesz.Oda siettem és nem hittem el amit látok…

Anna a földön feküdt, teljesen normálisan nézett ki, a ruhája nem volt széttépve, a haja is még olyan barnás volt, a bőre sem volt hó fehér, ebben az egészben csak az volt a hiba, hogy a fejéből ömlött vér.Nem mentem oda hozzá ki tudja, hogy mit tenne velem, egy lépést hátra léptem.

Anna felemelte a felső testét és kábán körülnézett, majd nehezen de fel állt és elfutott valamerre.Észre sem vette, hogy itt állok…

Miután ezt le rendeztem magamban meg fordultam és elindultam volna ha nem találom szembe magam a húgommal, a halott húgommal...
Már nem olyan volt mint két perccel ezelőtt, az arca dermedt volt, ha haja sötét és össze tincsesedve, a szeme fehér, nem annyira mint, mikor először láttam, de határozottan fehér volt, a ruhája szakadt és véres, saras volt.Csak nézett, a szívem hevesebben dobogott mint valaha, éreztem, hogy a homlokomon és az orrom alatt gyöngyöznek az izzadság cseppek.Levegőt alig mertem venni, féltem, tudtam, hogy most meg fog ölni… Anna először jobb vállára hajtotta a fejét, majd a balra, hallottam az erős roppanását, a fogam össze csikordult hallatán.Villám gyorsasággal megragadta a csuklómat és megszorítottam.Nem az fájt, hogy szorítja, inkább az, hogy a keze szét marja a csuklóm.

Két pislantás után Anna eltűnt… Mi volt ez?Csak képzeltem volna?Felhúztam a pulcsim ujját és a csuklómat néztem.Egy kéz nyom volt bele égve, fájt, nagyon is, lehúztam a pulcsim ujját és körülnéztem, de egy pillanat alatt feltűnt, hogy nem tudom, hol vagyok.Az erdő ezen pontján még nem jártam, legalábbis ha igen nem emlékszem rá.

-…

Kirázott a hideg ettől a hideg suttogástól.Nem tudtam mi volt ez, de nagyon furcsa volt.

-Köves…

Megint ez a suttogás, nem tudom mi lehetett de furcsa érzésem volt vele szemben.Láttam Anna-t amint elfut a fák között, nagyon halovány volt látni alig lehetett, de követtem.Körülbelül egy órája követtem, már a suliból is rég elkéstem, nem tudtam, hol vagyok…

-Mit akarsz?!-kiabáltam.

-Már nincs messze…

Idegesen követtem, tényleg elvezetett Rob házáig,

-Bocsi, hogy tegnap nem jöttem nem engedtek el és…-a látvány el tüntette a hang szálaimat.A vér látványa mindenhol ott volt, a falon a padlón a bútorokon, de ami a jobb oldalamon lévő falon volt az…

Rob kifeszítve, a két tenyerébe vastag szögek, amik  a falba szúrva tartották a testet, a szemhéjába akasztva két pici kis kampó szerűséget, ami egy kötélen keresztül úgy szint a falba vezetett, a mellkasából ki volt vájva egy darab, a szíve helyén… Valahonnan valami kísérteties zene kezdett szólni, mint ami a zene dobozokból, könnyeim el eredtek körbenéztem, hogy le állítsam a borzalmas dallamot, megfordultam, a mögöttem lévő fara Rob vérével fel volt írva.

„ 4/2”

Nem tudtam ezt mire véljem, forgolódtam még tovább de nem találtam meg a zene forrását, majd Rob-ra pillantottam és egy lépést közelebb léptem.Valami ragacsos és és darabos dologba léptem, le néztem és csak azt láttam, hogy egy kupac bél volt, sikítva ugrottam előre, de ez hiba volt, mert neki estem Rob meg kínozott, ki feszített testének, éreztem, hogy a kicsit száraz de még folyékony vér hozzá ér az arcomhoz, felkaptam a fejem de akkor Rob meg kínozott arcával találtam szembe magamat, sikítani akartam de nem tudtam, egy percre le dermedtem, és felfedeztem, hogy a kísérteties dallam honnan cseng…

Rob torkából jött… Nem tudtam mit szólni, nem jött ki hang a számon, a suliba rohantam.Be rontottam, Austin-t kerestem, tiszta vér voltam és dőlt belőlem a könny.Dühös voltam, meghalt az egyetlen olyan ember aki tudta, Rob volt az az ember akinek ki önthettem a szívem minden gondjait, és most elment, Anna megölte… Éppen most csöngettek ki, a diákok jó kedvel jöttek ki a teremből, de mindenki mosolya elfagyott mikor meg láttak engem, még mindig úsztam a vérben, sárban, könnyben.

-Mi folyik ide kinn?-jött ki az egyik teremből Mrs.Lloyd, de az ő unott arca is eltorzult mikor rám pillantott…

-Úr isten!Ashley!Mi történt veled?!-rohant oda hozzám Austin, majd megfogta jég hideg kezeimet.Nem válaszoltam neki csak szomorú tekintettel fel néztem rá, még sírtam és remegtem a félelemtől és a szomorúságtól.

-Oké, rendben akkor siessenek!-mondta Mrs.Lloyd a telefonba, majd felém fordult.-Ashley gyere!-mondta majd ki vezetett a suliból egyenest az utcára és vártunk.

-Mrs.Lloyd, mire várunk?-kérdeztem remegő hangon ezután a trauma után.

-Ki hívtam a rendőrséget, most be fognak vinni és kihallgatnak téged.-mondta és közbe engem nézett.

-De nem én öltem meg!-sikítottam és a földre estem, a fejemet a két kezembe fogtam, a térdeimet felhúztam és a hideg betonon kezdtem előre-hátra dölöngélni és közben azt hajtogattam, hogy „Nem én öltem meg!Nem én voltam!”

-Ashley, ne csináld ezt!Nem azt mondtam, hogy te voltál!Azt mondtam, hogy elmondod mi történt és kivel, és a rendőrök ki derítik ki tette!-guggolt le mellém Mrs.Lloyd, majd a hátamat kezdte simogatni…