~Felejtés...

Lihegve ébredtem fel, nem tudtam, hogy most mi járhat Anna fejében, mit akart ezzel elérni, hogy megmutatja, hogy végzett a legjobb barát nőmmel. Nem így kellett volna meghalnia! Nem ezt érdemelte, Ness jó ember volt és nem szabadott volna meghalnia!Ahogy ezt le rendeztem magamban az órára pillantottam ami fél hatot mutatott. Villám gyorsasággal pattantam ki a meleg ágyamból, de mikor a lábamra helyeztem a súlyt az össze rogyott. A lábamban égett a fájdalom, elkezdtem kémlelni hátha valamit találok, meg is lett. A sarkam fölött egy egészen friss forradás, pont ahol Anna elvágta Vanessa lábát. Levettem az éjjeli szekrényemről a fájdalom csillapítót majd bekentem vele a lábam és fel álltam. Lassan a szekrényhez sántikáltam és kivettem belőle a ruhámat, felvettem majd egy kényelmes cipőbe bújtam, felvettem a kabátom, majd elindultam.

- Elmentem! - kiabáltam erőtlenül, majd elhagytam a házat. Szép lassan sétáltam a járda szélén és közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz most.

Anna miért a fürdőben gyilkolt? Talán mert az tűnt a legjobb helynek? Mindig mindenkinek a háta mögött termett, talán erre szolgál a tükör… A gondolat menetemet az zavarta meg, hogy neki mentem valakinek és a földre huppantam.

- Bocs, nem direkt volt! - nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Nem néztem az arcára csak éppen át suhantam rajta a tekintetemmel.

- Nem tudsz figyelni?! - kérdeztem flegmán, majd elviharzottam. Nem volt semmi kedvem, se jó pofizni, se bámulni mások kellemetlen mosolyát, a terembe siettem ahol az első óra lesz megtartva és vártam. Szerencsémre nem kellett sok a csöngőhöz.

- Jó reggelt, osztály! - lépett be a terembe Mrs.Lloyd, bosszantó jó kedvel - Szeretném bemutatni új osztály társatokat, Austin…

- Maisonro - segítette ki a tanár nő mellett álló fiú. Azt hiszem belé ütköztem mikor jöttem a be a suliba. Milyen helyes… Sötét kék baseball pulcsija volt, sötét haja és a szeme gyönyörű szép kék.

- Igen! Austin kérlek ülj le valahová! - mutatott körbe Mrs.Lloyd majd le ült az asztalához - Ma filmet nézünk, az elmúlt év század legfőbb történelmi eseményeiről! - mondta, majd bekapcsolta az osztály tévét. Austin végigmérte az osztályt, majd megindult az egyik helyre, de Adam-egy bunkó fiú az osztályból - az üres székre dobta a táskáját, jelezve, hogy az a hely foglalt. Austin sóhajtott egyet, majd új ülő hej után nézett, láttam, hogy felém közelít így levettem a mellettem lévő székről a táskám.

- Szia, nem baj ha le ülök? - támaszkodott az asztalomon és közel hajolt hozzám.

- Ülj csak le! - mosolyogtam - Bocsi, hogy…

- Jó reggelt mindenkinek! Sajnálom, hogy meg zavarom a tanítást! - mondta egy női hang, a hangos bemondóból - Meg kell tudnotok, Vanessa Adams, azért nem láthattuk a mai nap folyamán, mert eltávozott az élők sorából, áldozzunk rá pár perc néma csendet! - fejezte be. Éreztem, hogy nem bírok magamon uralkodni, a szememet ellepték az egyre nagyobb könnycseppek, mindenki csak kérdően bámult rám. Tudták, hogy milyen kötelék volt köztem és Nessa közt, láttam rajzuk, hogy nem nyugszanak míg meg nem tudják mi lett vele, de nem fogok senkinek semmit mondani! Éreztem ahogy valaki átkarolja a vállam és simogatni kezdi azt, majd magához húz, reflexből vissza öleltem, felnéztem rá és egy nagy kék szem pár volt előttem, láttam már Austin szemeit, de ebből a szemszögből még nem volt szerencsém.

- Köszönöm! - szipogtam halkan. Austin nem mondott semmit csak bíztatóan mosolygott rám, majd elhajolt. Nagyon jól esett ez az ölelés és a mosoly, sosem éreztem még ilyen biztonságot, erre a percre minden gondom el szállt. Az órából semmit sem hallottam, folyton Austin-t figyeltem, ami egy idő után fel is tűnt neki, amin egy párszor el mosolyodott. Vége volt az órának gyorsan össze pakoltam és ki indultam, de a folyosón még meg állított Austin.

- Mit akartál mondani a hangos bemondós incidens előtt? - kérdezte még mindig a csuklómat foga.

- Én csak bocsánatot akartam kérni, mert olyan bunkó voltam veled a suli előtt. Csak tudod nem könnyű feldolgozni a legjobb barátnőm halálát. - kezdtem a padlót fixírozni.

- Megértem, én is így viselkednék. - mosolygott biztatóan - Holnap van kedved eljönni velem és még egy pár sráccal össze jönni egy kicsit? - kérdezte. Nem lehetett erre nemet mondani, bár még szoba fogságban vagyok, de nem baj, majd kitalálok valamit.

- Persze! - mosolyogtam, majd elindultunk a termünkbe ahol a következő óra lesz megtartva, Austin minden órán Nessa helyén ült.Vele olyan volt mintha a bennem égő sebek már beforrtak volna. Minden órát át dumáltunk, egész nap csak nevettem és mosolyogtam, mintha minden gondom el szállt volna. Miután vége volt a tanításnak gyorsan haza szaladtam-anya ma késő estig dolgozik, így nyugtom lesz-ledobtam a cuccom és felszaladtam a szobámba, majd ledőltem az ágyra és csak kuncogtam meg mosolyogtam. Azt hiszem bele estem…