~Idegek...

Nem tudom hol vagyok, nem tudom hogy kerültem ide, annyit tudok, hogy félek. Hideg van és úgy érzem, hogy figyelnek. Nagyon nehezen mozogtak a végtagjaim, a fejem szét tudott volna esni a fájdalomtól, szédültem és erős düh volt bennem. Nagy nehezen fel álltam és körülnéztem, nagyon ismerős volt ez a hely, de sehogy sem jutott eszembe, hogy honnan… A nap éppen, hogy le nyugodt és ezért már sötét volt. Az egyik bokorból egy kellemetlen hang hallatszott, éreztem, hogy semmi jó nem történhet, futni kezdtem, nem tudom merre de éreztem, hogy valami követ engem, rohantam ahogy csak tudtam, de egy rossz lépés és egyből elestem. Kifordult a bokám, hallottam, hogy az a valami egyre közelebb ér hozzám, láttam az egyre közeledő sötét árnyékot, de még mielőtt teljesen meg világosodott volna, hogy mi volt, vagy ki volt az aki felém közeledett, minden egyre sötétedni kezdett...

Lihegve és könnyezve ébredtem fel, nagyon élethű álom volt. Óvatosan körbenéztem majd ránéztem a telefonom órájára, a kijelző félt tízet mutatott. Ebben a percben hívott a legjobb barátnőm Nessa. Nessa-val már harmadik óta a legjobb barátnők vagyunk, sok dolgon keresztül mentünk már együtt, mindig falaztunk egymásnak ha kellett, egy szóval nagyon szeretem Nessa-t.

- Szia, Ashley! - köszönt jó kedvűen Ness.

- Mi a helyzet? - kérdeztem izgatottan.

- Van kedved ma elmenni valahova? - kérdezte.

- Persze! Gyere át és majd még kitalálunk mindent! - adtam ki a parancsot nevetve.

- Rendben, öt perc és ott vagyok! - mondta, majd lerakta a telefont. Én nyújtóztam egy nagyot majd le indultam a konyhába reggeliért. Anya  lent éppen kávét ivott az asztalnál.

- Jó reggelt! - ültem le mellé.

- Szervusz! - köszönt kedvetlenül.

- Mi a baj? - kérdeztem.

- Anna-val álmodtam az este, nyári nap volt, egy réten álltam és Anna olyan volt mint mikor az apád még élt, oda szaladt hozzám és hátulról megölelt... - elakadt a szava, könnyek siklottak végig az arcán. Nem tudtam mit mondani letöröltem a könnyet az arcáról és megöleltem. Pár perccel később anyának már mennie is kellett a munkába, én meg otthon maradtam egyedül. Kivettem a hűtőből a tegnapi vacsorát és meg melegítettem, de az étel helyett, egyre csak a tegnapi üzenetek jártak a fejemben. Anna nem küldhette, hisz tudtommal meghalt, rajtam kívül más meg nem tud a gyilkosságról. Ha a húgom mégis életben van, akkor miért csak most tért vissza? Nem értem…

Mire végeztem a reggelimmel pont csöngettek, gyorsan beraktam a tányéromat a mosogatóba és már rohantam is ajtót nyitni.

- Szia, Ness! - nyitottam ajtót.

- Helló, Ashley! - üdvözölt. Szépen bekísértem és felmentünk a szobámba.

- Na hova menjünk ma? - huppantam le az ágyamra.

- Hm... Abba a belvárosi plazába? - ült le mellém Ness.

- Rendben! - helyesel, gyorsan felöltöztem és már el is. Nessa-val út közben írtunk egy bevásárló listát is a fontosabb dogoknak. Szeretek vonattal menni és így még olcsóbb is mint busszal átszállni, meg vettük a jegyeket és vártunk az állomáson. Lehet, hogy tényleg csak beképzeltem magamnak a tegnapi történteket, elvégre ma semmi kiborító nem történt. Szerencsére.Végre jött a vonat, fel szálltunk és leültünk egy fülkébe, ahol csak mi ketten voltunk. Az út körülbelül egy és fél óra, Ness szépen be is aludt öt perccel az után, hogy fel szálltuk, én meg a telefonomat kezdtem bújni. Fél órával később benyitott a fülkébe egy anyuka a kislányával.

- Elnézést, a többi fülke foglalt, probléma ha esetleg be ülünk ide? - kérdezte az anyuka miközben a kislánya kezét fogta.

- Nem, dehogy is, nyugodtan! - mondtam, majd beljebb csusszantam a táskámmal együtt.

- Köszönjük! - mondta a nő,majd leült mellém és a kislányát a vele szemben lévő ülésbe ültette. Ismét a telefonomba mélyedtem, éppen az sms-ekben bujkáltam mikor érkezett egy bejövő üzenetem, ismeretlen számról jött, kicsit nyugtalanul de megnyitottam azt.

"Kezdesz megnyugodni? Én a helyedbe nem tenném! Azt hiszed megúszhatod a tetteid?  Tévedsz!

Félhetsz, Ashley Morgan!"

A szívem egyre hevesebben dörömbölt a mellkasomban, tudtam, hogy most mások is vannak itt, nem szabad kiborulnom! Szépen elkezdtem mély levegőket venni.

- Elnézést, miden rendben van? - kérdezte a mellettem ülő  anyuka.

- Persze, persze! - ráztam meg a fejem, mintha csak el bambultam volna. A telefonomat a táskám mélyébe dobtam.

– Figyelj kincsem, mindjárt jövök csak kiszaladok a mosdóba, addig itt hagylak a lányokkal! - mondta az anyuka a kislányának és kiment.

 Én az ablakon keresztül kezdtem nézni a tájat ami mellett épp el haladtunk. Egy hirtelen pillanatban Anna jelent meg, el robogott mellette vonat, majd elhagytuk Őt. Rohadtul beparáztam, már szemernyi esélyt sem éreztem, hogy csak képzeltem ezt az egészet. El fordultam a másik irányba, hogy ne lássam még egyszer Anna-t. Rá pillantottam a szemben ülő leányzóra, össze volt görnyedve az ülésen és furcsa hangokat adott ki magából.

- Jól vagy? - térdeltem le elé majd, meg fogtam a kezét és oda hajoltam hozzá. Lassan felemelte a fejét és rám nézett.

- Meg ismersz, Ahsley? - kérdezte Anna. Nem értem az előbb még egy bájos kislány ült itt, nem pedig az eltávozott húgom. Ördögien rám mosolygott, a fehér szemei csak úgy rikítottak. Én hátrálni kezdtem.

- Ashley, Ashley! - rázogatott meg barátnőm, Vanessa.

- Jesszusom! Mi... mi történt? - néztem körbe magam körül.

- A következőnél szállunk le! - húzott fel Ness az ülésről.

- És a kislány, meg az anyukája? - néztem vissza - És te mikor keltél fel? - néztem ismét Vanessa-ra.

- Mi? De hisz, föl szálltunk és két megállóval később már aludtál, aztán bejött ide egy anyuka meg a lánya, majd az anyuka kiment a mosdóba! - magyaráztam.

- Nem, én nem aludtam el, egy percre se, és te sem aludtál, végig a vonat ablakán bámultál kifele és nem volt itt semmilyen anyuka se kislány... - mondta csodálkozva...