~Már hárman tudjuk...

Nem tudtam mit is tehetnék ebben a helyzetben, mindenféle látomás és egyéb borzalmak jártak a fejemben, ezt muszáj elmondanom Ness-nek! Tegnap a plazában nagyon jó volt, a vonatos incidens után nem volt semmi, ma este Nessa nálunk aludt.

- Ness, Nessa! - rázogattam meg az alvó barátnőmet.

- Ahj, mi van? - nyöszörgött kómás hangon.

- Muszáj elmondanom valamit! - fogtam meg a kezét. Nessa meg dörzsölte a szemeit, majd  értelmes fejjel nézett rám.

- Ígérd meg nekem, hogy ezután is barátok maradunk és nem mondod el senkinek sem! - fogtam meg újra, ezúttal mind a két kezét.

- Ígérem! - nézett rám komoly tekintettel.

- Én öltem meg Anna-t! - jelentettem ki. Ness pár percig csak meredten bámult, majd elkezdett nevetni.
- Most mi olyan nevetséges? - értetlenkedtem.

- Ahj  Ashley, majd nem be is vettem, de ez nem jó vicc! - pacskolta meg Nessa az arcom.

- Vanessa Adams, ez nem vicc! Én öltem meg, de bár ne tettem volna! - mondtam szomorkásan még is határozottan.

-Te sosem hívsz engem a teljes nevemen! - mondta zavartan - Te… tehát, akkor, te? - dadogott.

- Igen… - hajtottam le a fejem.

- É-és, hogy? Vagy mikor? De mér? - sorolta össze-vissza a kérdéseket.

- Jó, elmondom az egészet! - sóhajtottam, majd bele kezdtem. 

Ness végig feszült figyelemmel hallgatta a történetemet, elmondtam neki...

- Csak mi ketten tudjuk? - kérdezte.

- Nem, már hárman tudjuk. Te, én és Anna. - mondtam komolyan.

- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte Ness.

- Hát magam sem tudom, de úgy érzem, hogy Anna nem halt meg, vagy ha meg is halt vissza tért. Emlékezz vissza, a rendőrök nem találták meg a testét, csak egy plüsst. - magyaráztam neki - Erről jut eszembe, a napokban széttéptem a plüsst és találtam benne valamit! -  mondtam, majd felálltam és a kukához sétáltam.

- Mit? - nézett utánam. Nem válaszoltam csak letérdeltem a kukához és hevesen keresni kezdtem benne azt a piros kis cetlit, de semmi. Csak véres töltő anyag, majd eszembe jutott, a telefonom! A táskámhoz siettem majd elkezdtem benne kotorászni.

- Ash, mit művelsz? - kérdezte Nessa zavartan. Megint csak nem válaszoltam csak kerestem tovább a telefonomat.

- Megvan! - kiáltottam fel feszülten. Kivettem a táskámból és elkezdtem pötyögni rajta, belementem az SMS-ekbe és keresni kezdtem azt a bizonyos üzenetet, de ismét nem volt meg. Már csak egy esélyem volt, elő vettem a laptopom, leraktam az ágyra és felmentem Twitter-re. Ness odaült mellém és feszült figyelemmel követte, hogy mit csinálok. Rá kattintottam a privát üzenetekre és keresni kezdtem azt a bizonyosat, de ismét semmit nem találtam.

- Ezt nem hiszem el! - idegeskedtem, majd fejemet a két kezem közé szorítottam.

- Ashley, nyugodj meg! Nem lesz semmi baj, Anna már nem él és nem tud bántani! - fogta meg a kezeimet.

- Ez meg mi? - kérdeztem majd elindultam a csipogó hang irányába, a telefonom pittyegett, felvettem és vissza ültem az ágyra Nessa mellé.

- Ki az? - vette ki a kezemből, majd megnézte, a mosoly le fagyott az arcáról és lassan át nyújtotta a telefont.

„Szervusz nővérkém!

Az este beugrottam, nem vittem el sok mindent, 

csak egy piros cetlit, ja meg persze néhány üzenetet is töröltem, remélem nem baj! Ha szeretnél többet tudni nézz szét a telefonodban!”

Állt az üzenetekben. Ness-re néztem, értette a célzást, rögtön mellém ült és együtt kezdtük bújni a telefon, minden egyes alkalmazását, de semmi érdekes nem volt benne. Nessa ismét azt az üzenetet kezdte bújni.

- Mi van ha magában a telefonba kell lennie valaminek? - nézett rám furcsán. Pár pillanat alatt rögtön szétkaptuk a készüléket, le vettük a hátlapját és minden mást amit csak lehetett, az akumulátor, a kártyája és minden más a vértől ázott. Ness-nek igaza volt, tényleg magában a telefonban kellett keresni a választ, egy másik piros cetli.

„A fürdőben”

Nem haboztunk, Ness-el gyorsan felpattantunk és a fürdőbe szaladtunk.

- Ash, mond, hogy az a felirat a tükrön csak festék! - fogta meg a kezem, erre a mondatra én is a tükörre kaptam a fejem.

„Gyilkos”

Ez volt fel írva a tükörre, remélhetőleg csak piros festékkel, bár a rothadó szagából más jött le... Körülbelül öt percig meredtünk a tükörre, de csak addig még meg nem láttam magam mögött a tükörben Anna-t…