2012. december 3., hétfő

~Emlék...





Húzós napom volt ma, jó volt végre az itthoni levegőt belélegezni, anya és apa későestiig dolgoznak, hogy a hétvégét együtt tölthessük. Felszaladtam a szobámba és tanulni kezdtem, mikor azt befejeztem olvasni kezdtem, és mikor a könyvet is kivégeztem úgy határoztam, hogy elmegyek lefürdök és ágyba bújok.
Bementem a fürdő szobába és a gyógyszeres szekrényhez csoszogtam, kinyitottam és elő vettem az össze samponom és hab fürdőm és mindent ami csak kellett - Igen, a gyógyszeres szekrényben ilyen dolgokat tartok! - becsuktam az ajtót és reflexből a tükörbe pillantottam, a samponok a földre zuhantak, rémülten fordultam meg.
- Anna? - néztem lassan körbe, miután meg bizonyosodtam arról, hogy csak fáradt vagyok és csak pihennem kell vissza fordultam a tükörhöz és magamat fürkésztem benne. Pár másodperc múlva újra Anna jelent meg a tükrömben, de ezúttal közelebb állt hozzám, a hátam mögött volt és a nyakam felé nyúlt hófehér kezével. Remegve kaptam magam mögé a tekintetem, nem mertem már vissza nézni a tükörbe, sietősen össze szedtem a földön heverő tusfürdőket és egyebeket, majd a kádhoz sétáltam és elkezdtem ereszteni a vizet.Levettem a papucsomat, de még mielőtt el kezdtem volna ledobálni a ruháimat, még muszáj volt bele pillantanom abba a tükörbe. Lassan elfordítottam a fejem és bele néztem, minden normális volt. Élénkebben fordultam vissza, de mikor vissza tekintettem Anna-val találtam szembe magam. Bőre hó fehér szemei úgy szint, alatta óriási karikák, fekete haja csomókban, nyári, lenge egybe ruhában és mezítláb. Nem tudtam mit tegyek, a szívem még sosem volt ilyen állapotban, csak úgy dübörgött a félelemtől, levegőt csak az orromon át mertem venni, féltem, hogy meghallja-Tudom, hogy ez hülyeség, de a két szeme fehér volt, gondoltam hátha vak. El akartam futni de a lábaim nem mozdultak, teljesen ledermedtem, csak nézni tudtam.
- Nem tetted azt amit mondtam! Most megbánod! - mondta majd egy lépést közeledett felém. Éreztem, hogy ennek semmi jó vége nem lesz, azt hiszem most eljött az én időm… Anna darabosan felemelte a kezét, majd a nyakamhoz közelített vele, én megfogtam az alkarját és próbáltam távol tartani magamtól, persze kevés sikerrel, ahhoz képest, hogy Anna csak kilenc éves, vagy kilenc évesen lett vége az életének, elég erős kis lány. Anna bele lökött a kádba és a víz alá nyomott.Volt annyi ön uralmam, hogy sikerüljön kirúgnom a lábát, Anna a földre esett én meg amilyen gyorsan csak tudtam az ajtóhoz rohantam, de be volt zárva. Anna a sarokban hevert négykézláb, haja az arcába lógott, majd felnézett rám.
- Ennyi! - mondta halkan, majd villám gyorsasággal felpattant és felém közeledett. Az ajtót vertem ahogy csak tudtam de senki, Anna valami éles tárgyal közeledett felém, majd mikor megfelelő közelségbe került ismét négykézlábra ereszkedett és a jobb sarkam fölött kicsivel elvágta a lába.A földre zuhantam és remegve zokogtam, a zsebemből elő kaptam a telefont, felhívtam Ashley-t, eközben Anna csak bámult rám ördögi mosollyal az arcán.
- Szervusz! - vette fel, hangját vidámság és mosolygás járta át. Egy darabig csak zokogni tudtam, mire kinyögtem egy normális mondatot.
- Ashley, Ashley kérlek! - kiabáltam a telefonba.
- Nessa, mi van? - kérdezte aggodalmaskodva Ash. A fájdalom már átjárta az egész testem.
-I tt van! Itt! - sírtam tovább.
- Ki? - kérdezte idegesen.
- Istenem! Istenem! - kiabáltam, csak ennyi fért ki a számon, semmi több, majd a telefonomat is elejtettem. Anna közelebb jött hozzám és azzal az éles tárgyal - ami egy borotva pengének tűnt-ismét négy kéz lábra ereszkedett és megfogta a másik lábam, próbáltam rugdosódni de erőmet vesztettem, Anna vetett rám egy ördögi mosolyt, majd elvágta ugyan azon a ponton a másik lábamat is. Már nem tudtam mit tenni, tudtam, hogy meghalok. Azon reménykedtem, hogy minél előbb, így előbb vége lenne a fájdalmamnak. Össze szedtem még annyi erőmet, hogy egy kérdést feltegyek.
- Élsz még? - nyögtem. Anna nem válaszolt csak semleges arccal figyelt engem. Hallottam, hogy valaki elkezdi verni az ajtót aminek és épp neki voltam dőlve, Anna erre felkapta a fejét és az ajtóra nézett, majd rám. Megfogta vértől ázó bokám és vonszolni kezdett, a szárító kötéllel körbe kötözte a nyakamat, már nem tudtam meg állítani nem volt erőm, sok vért vesztettem, már csak azt akartam, hogy vége legyen. Anna fel állított a kád szélére és meg állt velem szemben.
- Ashley! - kiáltottam, még utolsó leheletemmel, majd éreztem, hogy a lábam semmivé válik és én lezuhanok a kád széléről. A kötél megfeszült a nyakamon és én meg haltam.
Remélem Ashley boldog lesz, nem árultam el a titkát…

2 megjegyzés:

  1. Uristen.:'/ Ahoz képest hogy ijesztő olvasni vagyis nekem nagyon jó!Egyik kedvenc blogomá vált a blodog!*-*
    Remélem lesz kövii:)

    VálaszTörlés
  2. Köszii örülök, hogy tetszik!:D Csak kár, hogy kevesen olvassák:SS Megpróbálok sietni a kövivel;DD

    VálaszTörlés